(Esztergom, 1928. március 20. - Budapest, 2007. március 13.) mezőgazdasági mérnök, településtervező.
Kemény Bertalan Budapesten nőtt fel, több mint 30 évig településtervezéssel foglalkozott. Ezen keresztül irányult figyelme a falu, a kis falvak és a tanya felé. Munkájának eredménye a több mint 1000 működő tanya- és falugondnoki szolgálat.
Számára mindig a vidék volt a legfontosabb, azon munkálkodott, miként lehetne csökkenteni a kistelepüléseken és a tanyákon élők hátrányos helyzetét, mit lehetne tenni életkörülményeik jobbítása érdekében. Széleskörű tevékenységével, kitartásával és emberségével segítette a 17 éves tanya- és falugondoki hálózat szellemiségének és szervezettségének kialakítását. A közösségi lét fenntartásának megszállottja, szakértője, aktivistája és mozgalomszervező híve, humanista volt.
Berci bácsi idős korára Vértesacsát választotta második otthonának, illetve itt valósította meg a Falugondnokok Házát, amely a Magyar Tanya- és Falugondnok Szövetség Országos Központja lett. 2007 áprilisában a vértesacsai temetőben helyezték örök nyugalomra.
Életútja
Esztergomban született 1928. március 20-án, polgári családban. Már kicsi gyerekként is a fővárosban élt, erősen kötődött a szűkebb hazájának érzett Városmajorhoz. Idősödvén sokat foglalkoztatta a gyermeki kötődés kialakulása, az első térélmények mély nyomot hagyó hatása. A 90-es években gondolatait "Legtágabb otthon, legszűkebb haza" címmel írta meg, és ezt a témát még élete utolsó hetében is csiszolgatta.
A származásából és nem titkolt világképéből adódó sok megpróbáltatás után mezőgazdasági mérnöki oklevelet szerzett a Kertészeti Egyetemen. A munkahelyek közül legmaradandóbb élményt nyújtott a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat geodéziai csoportja.
A diplomájának megfelelő feladathoz elsőként a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál jutott, majd 1970-78 között a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál dolgozott a Településtervezési Osztályon. Itt történt először, hogy fiatalok csoportja gyűlt köré, és gondolatai és szemléletmódja "mesterré" avatták - követőkre talált építészek, kertépítészek között.
Szerteágazó kapcsolatai révén a Hazafias Népfronton keresztül szakértőket vont be a feladatok megoldásába, így valósult meg elsőként Ócsa összevont rendezési tervének ürügyén az ócsai ófalu településképi védelme, a tőzeglápos terület természetvédelmi területté nyilvánítása, természetvédelmi őr kinevezése, kerékpárút kijelölése, majd a vasútállomáson kerékpárkölcsönzés biztosítása, madárlesek kialakítása és az általános iskolai képzés rászervezése a védett értékek megismerésére. Soha nem a kötelező "metodika" számított, mindig a valós összefüggések megismerése és komplex megoldások kidolgozása. 1978-tól 1988-ig, nyugdíjba vonulásáig a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet regionális tervezője volt - itt még nagyobb tanítványi kör gyűlt következetes és fáradhatatlanul kíváncsi személye köré.
Minden erejével ellenezte az Országos Település-hálózatfejlesztési Koncepciót, amely szerepkör nélküli és megszüntetendő emberi közösségekről, kistelepülésekről intézkedett. Ennek kapcsán született meg a "falugondnok" gondolata, aki felvállalja a falut és tesz megmaradásáért. Hatvanadik születésnapjára jelent meg - belső kiadásban - a Kemény Emlékkönyv, tanulmányokkal, versekkel, képregénnyel, tisztelői komoly, vagy mulatságos írásaival.
Kezdeményezésére 1989-ben alakult meg a Falufejlesztési Társaság, amely aktívan támogatta a településszövetségek létrejöttét, a falugondnoki szolgálatok beindítását, a kistelepülések hagyományainak és helyi közösségeinek megőrzését, a népfőiskolai hagyományok felelevenítését. Kemény Bertalan által moderálva több, mint 15 éven át folytak a Társaság csütörtöki, sörözői beszélgetései, amelyek mind a programok eszmei háttere, mind a gyakorlati megvalósítás műhelyét jelentették, azt a kapcsolódási pontot, amely minden gondolat és szándék számára elfogadó és egyben kritikus megmérettetést, a továbblépéshez ugródeszkát jelentett. A számtalan kezdeményezés közül talán kiemelhető a kistáji animáció elmélete és gyakorlata, amely a Galga völgy komplex fejlesztési koncepciójának részeként valósult meg (1990), az országos és a Dél-dunántúli települési animátorképzés (1990-91), és mindenekelőtt a falugondnoki hálózat 15 éven át tartó gondozása, a tanyagondnoki rendszer eltérő sajátosságainak kidolgozása, a ma már mintegy 1000 tanya- és falugondnokot magába foglaló hálózat alap- és továbbképzésének fejlesztése, jogszabályi hátterének és támogatási rendszerének kidolgozásában való közreműködés, a civil hálózat kifejlesztése.
A csaknem nyolcvan éves életút utolsó húsz éve hihetetlen energiáról, munkabírásról, nyitottságról és szellemi fejlődésről tanúskodik. Következetesen nem ismerték el állami szinten ezt a teljesítményt, és csak reménykedhetünk, hogy a beszélgetések, eszmecserék több ezer résztvevőjéből áradó szeretet és figyelmesség többet jelent minden elismerésnél.